Amikor először hallottam a Merrell férfi cipő márkáról, még nem is túrabakancsra vágytam – csak egy strapabíró, kényelmes utcai cipőre. Egyszerűen csak úgy akartam valamit, ami nem rohad szét két hónap alatt, és nem fáj tőle a lábam. A Merrell mögött már akkor volt egy ikonikus múlt: 1981-ben alapították, a második világháborús military cipők ihletésére. Az alapítók, Randy Merrell és Clark Matis, nem a flashy dizájnt tartották fontosnak, hanem a precíz ergonómiát és a terep által igényelt teljesítményt.
Dombról hvamára felértek az ikonikus kategóriába, például a jól ismert Merrell Crosslander – egy könnyű túracipő, ami többnyire nem az erdőt ostromolja, hanem az ember városi hétköznapjait, sétáit. Ez volt az a darab, ami engem is megfogott: túra közben vittem magammal, mert kellett valami, ami az irodához, a városi parkhoz és még az időnként kissé rázós útszakaszokhoz is jól illik.
A Crosslander a Merrell-féle középtalpazásról híres: technológiai olvasatban ott van mögötte a különleges EVA habbetét, ami elnyeli a rezgéseket – de nem puhítja el túlzottan. Ezért nem tapasztalod azt, hogy „eltűnjön” a lábad alatt a talaj – viszont nem is pattan meg ellened, amikor ráállsz. Он – magyarán – stabil marad.
A hálós felsőrész jól szellőzik – nyáron is bátran viseltem, mégsem izzadtam bele. A “versenycipős” mentalitástól távol áll, de van benne sportosság és izgalom. Nekem pont ez jött be: hétfőn irodában, szerdán városi futáson, péntek délután terepfutás… és mindig ugyanaz a cipő. Persze nem demonstrál a Merrell annyira, mint más outdoor márkák, de valahogy bármivel jól mutat.
A cég lassan építette be az online jelenlétet Magyarországon – a Merrell férfi cipő oldalán többféle típus érhető el, nem csak Crosslander. A méretezés pontos, és vannak bővített (W) verziók, amit egy időben sporttérden fájós cipővásárlóként külön értékeltem. Simán be tudtam őket dobni lábbetétes használatba kompatibilitással, és a városi élet mindvégig elviselhető maradt.
Ami nekem roncsolható tapasztalat, az az, hogy a Crosslander felsőrészénél körben varrott szálak még süllyednek kicsit, sűrű használat mellett hajlamos valamelyest natúrbőr szerűen kopni – de ez egyáltalán nem a struktúra összeomlásával történik, inkább valami patinásodás-szerű élményt ad. A talp kopása viszont minimális. Én bevállaltam évi 1500-2000 km-t benne terepen és városban is, és 600 km után sem vesztette el a tapadását.
A Merrell nem az a márka, ami évente félévente cserél, ám cserébe nyújt stabilítást és jó használhatóságot – nekem pont ez tetszik. A brand útjában látható az is, hogy milyen lassan felnőtt a prémium casual kategóriába – olyan, mintha a hordhatóság lenne a legfontosabb, a marketing meg csak másodlagos. Nincs átbizonyítási kényszer, nincs népítélet-adakozás – csak a konkrét fogyasztói élet. Ez így hiteles.
És merre tartanak? Hamarosan jönnek a fenntarthatóbb techanyagok – legalábbis az amerikai kommunikációjukban már felbukkantak igéretes újítások: újrahasznosított műszálas felsők, részben újrahasznosított EVA talpak. Játszanak pár új trendi színnel is, például olajzöld vagy homok, de közben az élhető stabilitás megmaradt a repertoárban.
Ha jól olvasok a vásárlói visszajelzésekből, akkor a középtávon inkább változatlan strapabírás jön – nem lesz olyan, ami két szezon után megsül. Ez számomra pozitív, mert nem az van, hogy akkor kellett volna “jól kijönni a cipővel”, hanem a hosszú táv motiváló. Az új irányokhoz leginkább “egy fenntartható Crosslander jellegű” modell lenne az, amiben igazán bíznak a vásárlók. Több szín, egy kis csendesebb multi-footprint, egy praktikusabb zseb – ezek mind értelmes irányok.
Mindenesetre én folytatom velük. Az a fajta márka, aki ha egyszer arra rászánod magad, akkor hagyja, hogy csak használj – nem köszön el második év után. Számomra ez a legjobb reklám.